Biztonságban nyugszom. Mert igaz vagyok? Azért? Nem. Azért, mert rábíztam minden ügyemet az én Uram igazságára, ezt vallom a zsoltárral mindenkor. Mégis kerülhetek szorult helyzetbe? Bármikor. Ezért legbelül kiáltok. Kifelé sokszor néma maradok. Van miért. Nem és nem fogynak el körülöttem sem, a hivatalokból, kormányzó testületekből a senkiházi uraskodók, akik semmit nem áldoznak másokért. Még a hivatali idejüket sem. Kiváló és tisztességes gazdák, rangos szakemberek ezért szűkölködnek, nincstelenné válhatnak — míglen ők élik világukat. A hamisat és igaztalant mindenféle másnak mondják, a népakarat (demokrácia), fejlődés, modernség meg hasonlók szavalásával elleplezik, szépítgetik, gyönyörködnek a hazudozásban. Nem állnak meg itt sem. Engem is bármikor gyalázhatnak tisztességemben, a kiáltó igaztalanságot átfestegetve, megmagyarázva azt, aminek gyalázatos haszonlesői.

Szenci Molnár a maga korához egészen közel érezte a bibliai időket, bőven termő szőlők mustját, telt veremben tárolt búzát, egész évre bőséggel elegendőt énekeltet velem a zsoltárban. Kell-e több? Ránk eladnivalókkal zsúfolt bemutatótermek ásítanak. Hajsza, csőd, álmatlan éjszakák idegzetünket, személyiségünket elnyüvő, megroppantó rontása. A jó békesség, a csudamód kegyelembe fogadott állapot mégsem szűnik meg annak lelkében és életében, aki mindenek ellenére ráhagyatkozik az isteni kegyelemre, ilyenkor is bízik, hű és igaz marad. Elég-e ennyi figyelmeztetés? Keressük, ha nem itt tartunk még, hogy van-e, aki ide elvezet? Csokonai ismerte a zsoltárverseket, dicsérte a kitűnő és ritka rímet:
            Ki vezérl minket a jóra? …
            Jöjjön el az áldott óra!

Másutt a 102. zsoltár 7. strófájában ezt találjuk:
            Jelen vagyon az az óra,
            Melyben dolga fordul jóra.

Tartalmat, súlyosat hordoznak ezek a ritka rímek. Nincs címe a zsoltároknak. Írunk föléjük valamit, ez a mi magyarázó adalékunk. Nem mindig jó. Itt sok százados szokást mondunk a felirattal, nyugovóra téréshez illik ez a zsoltár: „Esti ének nehéz időkben”. Bibliánk szerint a nap estével kezdődik a teremtés rendjében. Nyugszunk biztonságban, van éber vigyázónk, nem forgolódni fekszünk le, bizodalomban térünk aludni, el is alszunk.

Néha teljes héten át énekelje este ezt a zsoltárt, egyéb énekek mellett is, aki igazán belülről szeret imádkozni. Jó megénekelni a szép, hosszú szavakat: míglen, bátorságos örvendezésben. A tízsoros dallam két-két ötsoros strófát fűz egybe, a harmadik dallamsor pontosan megismétlődik, így kapcsolja össze a zeneszerző a strófa második felét:
            Szánj meg, és tekints ínségemre…
            Ti nagyurak, míglen gyaláztok? …

Őértük is szól az imádságom, a gyalázkodókért, az uraskodókért, akár szívükre veszik az intelmet, akár fittyet hánynak az isteni késztetésnek. Így kerekedik ki a zsoltár, amely által a mi Vigyázónk mutatja kegyes orcáját nékünk.

Fekete Csaba