Énekrend II. (nagyböjt)

Énekrend a böjti idő kezdetétől húsvétig

A Nagyböjt idejét három előkészítő vasárnap előzi meg, melyek közül első az ún.

Hetvenedvasárnap.

A karácsonyi-vízkereszti időszak megváltást és Krisztus istenségét szemlélő, örvendező jellegével ellentétben e vasárnapok témája a földi „számkivetettség”, a földi vándorút, melyet Isten gyermekei a kegyelem fényében járnak. A szőlőmunkások példázata (Máté 20,1-16.) ennek isteni oldalát, a versenyfutásról szóló páli levélrészlet ((1 Kor. 9,24-27.) pedig az emberi hozzáállást világítja meg.

 

Énekek Hetvenedvasárnap igéihez:

Fennálló ének: (bevezető igék: Zsolt. 18,7,2-3.)

18,1. Ó én Uram, ki erőt adsz énnékem, vagy

5,1-3. Úr Isten, az én imádságom…, vagy más alkalmas zsoltár

Főének: 381. Jézus Krisztus, mi kegyelmes hadnagyunk

Igehirdetés előtti ének: 246,1. Adj Úr Isten, nékünk Szentlelket

Ráfelelő ének: 229. Hű Pásztorunk, vezesd a te árva nyájadat

Záró ének: 273. Az Úr Istent magasztalom, vagy

 455. Testvérek, menjünk bátran

 

 

Hatvanadvasárnap

A Nagyböjt idejét előkészítő három vasárnap közül második az ún. Hatvanadvasárnap. Evangéliuma (Lukács 8,4-15.) a magvető példázata, az epistolában („. Korinth. 11,19-12,9.) pedig Pál apostol szól Krisztus küldetésében járó fáradtságos munkájáról. Az előző Hetvenedvasárnaphoz hasonlóan a földi vándorút és az Istenre tekintő bizalom csendül ki e vasárnap zsoltárából 44. zsoltárból, melynek 24. verse után „Exurgens” névvel is illetik e napot.

 

Énekek Hatvanadvasárnap igéihez:

Fennálló ének: (bevezető igék: Zsolt. 44,24-27,2.)

256,1-2. Irgalmazz Úr Isten

Főének: 274. Ki Istenének átad mindent

Igehirdetés előtti ének: 372,1. Könyörögjünk az Istennek Szentlelkének

Ráfelelő ének: 231,4. Igazgass Uram engemet, vagy más alkalmas

Záró ének: 197. Hálaadásunkban rólad emlékezünk

 

Ötvenedvasárnap

A Nagyböjt idejét előkészítő három vasárnap közül az utolsó az Ötvenedvasárnap, mely latin zsoltárkezdetéről „Esto mihi” névvel is ismeretes („Légy erős kősziklám, ahova mindig mehetek… Zsolt. 71,3.). A vasárnap evangéliumában (Lukács 18,31-43.) Jézus harmadszor jelenti szenvedését tanítványainak és elindul Jeruzsálem felé – a húsvéti ünnepkör jelképes kezdete ez. Erről a tökéletes szeretetről – mely önmaga feladásában és a keresztáldozatban lett teljessé, melyhez a zsoltár igéje szerint is mindig odamenekülhetünk, mint kősziklához, biztos alaphoz – szól az epistola 1. Korinth. 13,1-13. szavaival: a szeretet himnuszával.

 

Énekek Ötvenedvasárnap igéihez:

Fennálló ének: (bevezető igék: Zsolt. 71,3. és/vagy 31,2.)

62,1,4. Az én lelkem szép csendesen / Azért szívem, reménységed, vagy

91,1. Aki a felséges Úrnak

Főének: 286,1-9. Jer, dicsérjük az Istennek Fiát

Igehirdetés előtti ének: 286,13. Adjad nékünk a te Szentlelkedet

Ráfelelő ének: 459,3. Örök kőszálra állva, vagy

296. Jézusom, ki árva lelkem, vagy

458. Aki értem megnyíltál

Záró ének: 346. Győzhetetlen én kőszálam, vagy

342. Jézus, világ Megváltója

 

Nagyböjt 1. vasárnapja

 

Az egyházi év vasárnapjai közül a böjti, a húsvéti vasárnapok és még néhány más vasárnap latin nevet kapott. A Nagyböjt első vasárnapjának neve: Invocabit. Ez a név – miként a többi esetben is – annak a zsoltárrészletnek kezdő szava, ami a latin liturgiában kezdőénekként (introitus) a vasárnap zsoltárának egy részletét szólaltatja meg. „Invocabit me et ego exaudiam eum…” – Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt. Ez a részlet a 91. zsoltár 15. verse. E zsoltár 11. versét idézi a Sátán Jézus megkísértésekor, nem véletlen, hogy a vasárnap „klasszikus” evangéliuma Máté 4,1-11, a megkísértés története. Amíg az ősi evangélium Jézus életének próbatételéről szól, az epistolában (2. Korinthus 6,1-10.) az apostol vallja meg szolgálatával együtt járó szenvedéseket. Mindezekhez az igékhez a zsoltár kezdőszavai mintegy igei üzenetként kötődnek: Aki a felséges Úrnak lakozik oltalmában… az ilyen nyilván mondhatja: Isten az én kővárom. (Sz. Molnár Albert fordítása) Így utal Invocabit vasárnapján egymásra három igerész.
Talán nem is a konkrét történet, a zsoltár, hanem sokkal inkább a gondolat – a kísértésben, nehézségben Istenre hagyatkozás – a lényeg, ezért a vasárnapokhoz még számos más „perikóparend” született, az Invocabit ugyanakkor az egyik legjobban kikristályosodott igerészekkel rendelkezik. Nem véletlen, hiszen az egyházi év 40 napos böjti időszaka elején Jézus 40 napos böjtjére utal, mint a ki az övéi előtt mindenben példa.
Zsoltárválasztásunk egyértelmű, ha ismeri a gyülekezet a 91. zsoltárt. Fennálló éneknek (1. és ha lehet 8. versével), vagy Fő („Derekas”) éneknek 1, 5-8. verseivel (a Főének még hosszú versszak esetén is minimum 4 vers legyen!) egyaránt alkalmas. Az évszázadok alatt a „Semmit ne bánkódjál” (38.) és az „Erős vár” (390.) kötődött legerőteljesebben ehhez a vasárnaphoz. (Többek között az evangélikus Eperjesi Graduálban és a református Öreg graduál Somorján használt példányában egyaránt találunk egyházi évhez illesztett énekrendet, mindkettő utal e két énekre. Az Öreg Grauál Somorjai példányának kéziratos bejegyzései egyébként az egyik egyértelmű bizonyság arra, hogy az egyházi év szerinti gondolkodásnak a reformátusoknál is van nyoma a XVIII. század végéig.)

 

Énekek Nagyböjt 1. vasárnapjára:

Fennálló ének: 91,1,8. Aki a felséges Úrnak / Mihelyt hív könyörgésében

 vagy 130,1,4. Tehozzád teljes szívből / Izráel, az Istenben…
Főének: 380,1,7-10 Semmit ne bánkódjál / Siess most mihozzánk
Igehirdetés előtt: 180. A töredelmes szívet
Ráfelelő ének: 338. Lelki próbáimban
Záróének: 390. Erős vár a mi Istenünk

 

Nagyböjt 2. vasárnapja

Nagyböjt második vasárnapja az ősi énekrend alapján a Reminiscere nevet kapta a latin introitus kezdetéről: „Reminiscere miserationum tuarum, Domine…” – Emlékezzél meg Uram, irgalmasságodról, mert azok öröktől fogva vannak … Ez a 25. zsoltár 6. verse, fennálló énekül tehát a közismert 25. genfi zsoltár 1. és 3. versét válasszuk! Legjobb, ha az apostoli köszöntés is ezt az igét idézi.
A vasárnap evangéliumi szakasza a Máté 15,21-28-ban található: a kananeus asszony története. Az első vasárnaphoz hasonlóan harcról szól az ige, Jézus próbára tette az asszonyt, hogy hite erőssége nyilvánvalóvá legyen. A másik igerész (epistola) az 1. Thesszalonikai levél 4,1-8. versei, mely a megszentelt életre int. Harcainkban, próbák között bűnbánattal kiálthatunk Istenhez, hogy a szent életre alkalmassá tegyen bennünket.
Az alábbi énekek közül a 379. dicséret régebbi énekeskönyvekben úrvacsorai énekként szerepelt, különösen 2. verse miatt, de 5. versével igehirdetés előtti fohászkodásra is alkalmas. Ugyanez érvényes a 391. dicséret 5. versére. A két ének nagyon hasonló gondolatmenetű. Utóbbi szövege erőteljesebb, markánsabb könyörgés, dallama is nagyobb ívet jár be, fel- és lecsapó dallamugrásai még inkább kiemelik a szöveg erőteljességét, míg az előbbi ének szövegében-dallamában egyaránt kiegyenlítettebb. Mindkét ének szerepel az e vasárnapra összeállított régi énekrendekben.

 

Énekek Nagyböjt 2. vasárnapjára:
Fennálló ének: 25,1,3. Szívemet hozzád emelem / Emlékezzél jóvoltodból

Főének: 379. Emlékezzél Úr Isten

                 vagy 239. Úr Jézus, hozzád kiáltok

Igehirdetés előtt: 180. Uram a töredelmes szívet

                    vagy 151. Uram Isten, siess

Ráfelelő ének: 225, 7. Adj igaz hitet a te szent Fiadban

               vagy 372,5-6. Vedd el a mi szívünknek hitetlenségét
Záró ének: 391. Vedd el Úr Isten rólunk haragodat

 

Nagyböjt 3. vasárnapja

Nagyböjt harmadik vasárnapjának neve is a 25. zsoltárból, annak 15. verséből származik: Oculi mei semper ad Dominum… Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lábamat. Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok. A genfi zsoltárok versbe szedésekor strófa közepére került ez a szöveg, ezért nehezebb rálelni, mindenesetre az énekeskönyvi zsoltár 1. és 7. verse legyen fennálló ének!
Mint a két héttel korábbi Invocabit vasárnap, az evangéliumi rész itt is Jézus és a Sátán közötti harcról beszél. A Lukács 11,14-28. szakaszt megelőzően Jézus ördögöt űz ki a némából, ami kapcsán ördögi hatalommal vádolják meg némelyek. Ennek kapcsán fejti ki Jézus, hogy ő erősebb az „erős fegyveres”-nél is. Ismét csak harcról szól tehát az ige: a sötétség és a világosság közötti harcról, amelyben Krisztus megváltottainak a világosság fiaiként kell járniuk. Az Efézus 5,1-9. szól erről, mely egyben saját önvizsgálatunk alapja is lehet e vasárnap.
A választott 161. dicséret jól ismert ének, Tinódi Dávidról és Góliátról megverselt históriás éneke, az énekeskönyvbe csak a keretversek kerültek be, így általános érvényű az Isten melletti harcról, küzdelemről szóló szöveg.
A 482. dicséret az Úri imádság (Miatyánk) egyik parafrázisa, versbe szedett formája.

 

Énekek Nagyböjt 3. vasárnapjára:
Fennálló ének: 25,1, 7. Szívemet hozzád emelem / Az igaz istenfélőknek
Főének: 161. Siess keresztyén
Igehirdetés előtt: 151. Uram Isten, siess
Ráfelelő ének: 239,5. Nagy harcban, ellenkezésben
Záró ének: 482. Mi kegyes Atyánk, kit vallunk hitünkben

 

Nagyböjt 4. vasárnapja

Nagyböjt első három vasárnapjának áttekintése után a 4. vasárnap több meglepetéssel is szolgál. Először: nem zsoltárból, hanem Ézsaiás 66,10–11. verseiből származik az introitus (kezdőének) szövege: Laetare Jerusalem: et conventum facite omnes qui diligitis eam… „Örüljetek Jeruzsálemmel és örüljetek felette mind, akik őt szeretitek; vigadjatok vele örvendezéssel mindnyájan, akik gyászoltatok miatta!” Az ének középső része már a zsoltárok könyvéből, mégpedig a 122-ből idéz: „Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!” A két igerész ismét egymásra utal, mintegy dramatikus párbeszédet jelenít meg az istentisztelet kezdetén.
Másodszor: meglepetésként hatnak a böjt közepén az örüljetek és örvendezek szavak – de nem a böjti vándorlás ért véget, csak a mennyei cél ragyog fel a fáradt zarándok előtt. Az előbb említett ézsaiási idézeten kívül a vasárnaphoz tartozó, elsőnek olvasott igeszakasz (Galata 4,21–31.) is a „magasságos Jeruzsálem”-et említi, amely „mindnyájunknak anyja”. Igen, ez az anyaszentegyház – a mennyei Jeruzsálem földi képe – és én ennek egyik gyülekezetébe, az Úrnak házába indulhatok örömmel mindig, ha eljön az idő. (Így van-e? Ott van-e a helyem? Otthonom-e a mennyei Jeruzsálemnek ez a kis földi szelete?)
A vasárnap evangéliuma (János 6,1–15.) Jézus Krisztusról szól, aki – a csodálatos kenyérszaporítás üzenete szerint –  betölti az övéinek testi és lelki szükségét. Ő az élet kenyere, akinek – hogy valóban életet adhasson az övéinek – előbb búzamagként meg kellett halnia. (János 12,24.)
A kezdő igékhez talán legjobban illeszkedik a 65. zsoltár 1. és 3. versével, de alkalmasak a 122. vagy a 84. zsoltár megfelelő versei is.
A 337. dicséret első kettő és néhány utolsó versével előre mutat a Nagyhétre, egyszersmind Jézusra, aki  – igei hasonlat szerint – nemcsak élő kenyér, hanem élő fa is. Ugyancsak Jézusra és az őbenne való megelégedésre mutat Clairvbaux-i Bernát himnusza, melyet Ráday Pál költött át. (452.)
A német evangélikus énekeskönyv erre a napra a Jézus vígasságom koráléneket ajánlja, melyet akár mindhárom versével énekelhetünk igehirdetés előtti fohászkodásként.
Mind a 23. zsoltár, mind a 450. dicséret szerepel a régi énekajánlásokban.
Ez utóbbi ének záró verse visszautal a kezdő igére, hálaadó keretbe foglalván az istentiszteletet: „Dicsérd azért Jeruzsálem, Uradat! Áldjad, Sion, mennyei királyodat”

 

Énekek Nagyböjt 4. vasárnapjára:
Fennálló ének: 65,1,3. A Sionnak hegyén / Javaival a te házadnak

                           vagy 122,1. Örülök az én szívemben

                            vagy 84,1,3. Ó Seregeknek Istene / Ó boldog az ember nyilván
Főének: 337,1–2, 12–15. Paradicsomnak te szép élő fája
                 vagy 452. Jézus édes emlékezet
Igehirdetés előtt: 294,1. (2–3.) Jézus, vígasságom
Ráfelelő ének: 23,1. (2–3) Az Úr énnékem őriző pásztorom
Záró ének: 450. Drága dolog az Úr Istent dicsérni

 

Nagyböjt 5. vasárnapja

Nagyböjt 5. vasárnapja Dominica Passionis – Szenvedés vasárnapja néven is ismert, de sokhelyütt Feketevasárnap a neve. Kezdőéneke a 43. zsoltár verseit tartalmazza: Judica me, Deus… „Ítélj meg engem, ó Isten! és oltalmazd meg ügyemet az irgalmatlan nemzetség ellen; az álnok és hamis embertől szabadíts meg engem. Hiszen te vagy oltalmam Istene… Küldd el világosságodat és igaságodat, azok vezessenek engem: vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba.”
Tudjuk, hogy Jézus a kereszten a 22. zsoltár szavaival imádkozott, ez a zsoltárrészlet pedig mintha az igazságtalan megítéltetésre előretekintő Megváltó szavai lennének. De nemcsak Nagycsütörtök éjszakáján kellett elviselnie a hamis vádaskodásokat Jézusnak: a vasárnapi evangéliumi szakasz épp egy ilyen esetet hoz elénk a János 8,46–59-ből. A zsidók izzó szenvedélyű vádaskodásával és kődobálásba torkolló gyűlöletével éles ellentétben állnak Jézus tiszta szavai. Az emberi értelem és okoskodás ma is éppilyen értetlenül, botrányt kiáltva áll a megváltás titka előtt. Ez a titok, a Nagypéntek lényegi tartalma szólal meg az epistolában (Zsidók 9,11–15.): a Főpap megjelent, hogy a világ bűnéért bemutassa az áldozatot.
Ez a vasárnap tehát figyelmünket már egyértelműen a keresztre irányítja, ideje elővenni a nagyheti énekeket, a passiótörténetet, vagy annak számos zenei feldolgozását.
Mivel a 43. zsoltár meglehetősen ismeretlen ének, a tartalmilag hasonló, szintén zsoltáralapú – a 27. zsoltár alapján készült – 240. dicséret két versét ajánljuk. A főének a szenvedéstörténetet felidéző 440. dicséret első fele (melynek második fele nagyon alkalmas úrvacsorai éneknek, mivel szépen fejti ki annak lényegét), vagy a gyülekezetekben egykor közismert nagyheti ének, a 335. dicséret. Záróénekként az Ézsaiás 53. alapján íródott 336. dicséretet ajánljuk az ott megjelölt 415. dicséret, vagy a jóval ismertebb és éppúgy alkalmas 500. (Krisztus ki vagy nap és világ) dallamára.

 

Énekek Nagyböjt 5. vasárnapjára:
Fennálló ének: 43,1,3. Ítélj meg engemet, Úr Isten / Igazságodat add értenem,
    vagy 26,1,3. Légy ítélőm, Uram / Látom szemem előtt…
    vagy 240,1,4. Ó én két szemeim / Ó mennybéli Isten
Főének: 440,1–7. Jer, lássuk az Úr keresztjét
                 vagy 335. Ó ártatlanság Báránya
Igehirdetés előtt: 333,1. Buzdítsd fel Uram, lelkemet
                                vagy 380,7. Siess most mihozzánk…
Ráfelelő ének: 295, Jézusom, ki árva lelkem
Záró ének: 336. (1–9,15. vagy 1,10–15.) Dicsérd lelkem, Istenedet (énekelhető az 500. dics. dallamára is)

 

Virágvasárnap

Virágvasárnap latinul Dominica in Palmis nevet kapta, amely nem ezúttal nem zsoltárversre, hanem a nap evangéliumi eseményére utal. Mindannyian tudjuk, hogy ezzel veszi kezdetét a Nagyhét. Sajátos keretet ad ennek a jeruzsálemi bevonulás története, melynek egyik üzenete, hogy a Király önként jött Jeruzsálembe (önként jött a földre), hogy ott magát "megüresítse" és áldozati bárányként magát feláldozza. Éppen erről beszél az epistola-ige, a Filippi levél Krisztus-himnusza. (Fil. 2,5–11.) Virágvasárnapot tehát csak a szenvedéssel és a kereszthalállal együtt érthetjük és ezt énekválasztásunkban is vegyük figyelembe! Érdemes egy mondatban megjegyezni, hogy a régi egyházban olyannyira szimbolikussá vált a bevonulási történet, hogy erre külön szertartás alakult, mely még az istentisztelet előtt a templomon kívül játszódott le énekekkel, igeolvasással és az eseményt felelevenítő szimbolikus cselekedetekkel. Magán a templomi szertartáson a Filippi-levélrészlet mellett már a Máté passió (26. és 27. fejezetek) olvasása került sorra.
Virágvasárnap énekeit tehát három helyről válogathatjuk: zsoltárok (pl. 118.), a vasárnap történetének énekei (330, 331.) és a nagyhét énekei (különösen 335, 336, 342, 344.)
A zsoltárok közül a 118. kapcsolódik szó szerint is az evangéliumi eseményhez, a nagyheti énekek közül pedig a legtalálóbb talán a 335. dicséret 1. verse, melyben Jézus Krisztusnak mind áldozat volta (Ártatlanság Báránya), mind pedig mindenható hatalma (Egek Királya) megnevezésre kerül.

 

Énekek Nagyböjt 6. vasárnapjára (Virágvasárnap):
Fennálló ének: 118,1., 11. és/vagy 13. versek Adjatok hálákat az Úrnak / E kő, amit a házépítők / Áldott, aki az Úr nevében
      vagy 331,1. A nagy Király jön…
Főének: 330. Örvendezzen már e világ (lehetőleg e kevésbé ismert éneket is tanítsuk meg a gyülekezetnek)

Igehirdetés előtt: 287,1. Járuljunk mi az Istennek szent Fiához

       vagy 335,1. Ó ártatlanság Báránya
Ráfelelő ének: 331,4–5. Ó édes Jézus…
Záró ének: 344. Királyi zászlók lobognak
          vagy 336. (1–9, 15. vagy 1,10–15.) Dicsérd lelkem, Istenedet (énekelhető az 500. dics. dallamára is),
          vagy 342. Jézus világ Megváltója

 

Nagyhét

A Nagyhéten gyülekezeteinkben általában az ünnepi előkészítők mellett Nagypénteken van istentisztelet, számos helyen azonban Nagycsütörtök este - az úrvacsora szereztetésének emlékére - sor kerül úrvacsorás istentiszteletre. A nap epistola-igéje maga a szereztetési ige (1. Kor. 11,23–29.), evangéliumi olvasmánya a lábmosás története.
Az úrvacsorával kapcsolatban itt jegyezzük meg, hogy sokfelé (tagadhatatlan "praktikussága" és népszerűsége ellenére) téves gyakorlatként elterjedt a 457-tel kezdődő dicséretek kizárólagos éneklése. Az énekeskönyv kijelölt úrvacsorai énekei egyrészt a 435. és 443. között találhatók, de számos más dicséret és zsoltár alkalmas arra, hogy az úrvacsoravétel élményét elmélyítse, megfelelő válogatással pedig gyülekezeteink énektudását, énekismeretét gyarapítsa.

Énekek Nagycsütörtök napjára:
Fennálló ének: 111,1. és 3. Hálát adok Uram, néked / Csuda dolgait az Isten
Főének: 440,1. és 8. verstől Jer lássuk az Úr keresztjét / Ezért szerzé szent asztalát
Igehirdetés előtt: 295,1. Jézusom, ki árva lelkem
                   vagy 294,1. Jézus, vígasságom
                   vagy 437,1. Ó, Jézus, mi idvességünk
Ráfelelő, illetve úrvacsorára készítő ének: 439,5–.6. Azért, kik éheztek, jertek az Úr asztalához
Úrvacsora alatt: 293. Jézus, ó mi idvességünk; 286. Jer, dicsérjük az Istennek Fiát
Záró ének: 336. (1–9, 15. vagy 1,10–15.) Dicsérd lelkem, Istenedet (énekelhető az 500. dics. dallamára is).

           
A Nagyhét egyéb igei alkalmaira az ünnep énekei (332–346.), más bűnbánati énekek (205–230.) mellett választhatunk a bűnbánati zsoltárokat (6, 32, 38, 51, 102, 130, 143.) és további, a Nagyhéthez kapcsolódó, de kevéssé ismert, Jézus Krisztus értünk hozott szenvedésére utaló zsoltárokat, pl. a kereszten elhangzó 22. zsoltárt, valamint a kevésbé ismert 69. (dallama az 51-re éneklendő) és 71. zsoltárt (ez pedig a 31-dikre éneklendő).
A keresztyén egyházakban kialakult szokás szerint Nagypéntek napján leggyakrabban a János szerinti szenvedéstörténet az ige (János ev. 18. és 19. fejezete), olvasmányként pedig kivételképpen nem levélrészlet (epistola), hanem Ézsaiásnak az Úr szenvedő szolgájáról mondott próféciája (Ézs. 53,1–12.) került elő. Ha lehet, énekben is szólaltassuk meg a 22. zsoltár szavait! A derekas éneknek lehetőleg olyat válasszunk, ami a nap központi eseményéről, a kereszthalálról szól, például a 341. dicséretet, mely Európa-szerte a legismertebb nagypénteki ének. Számos szép korálfeldolgozás készült ez énekre, amelyet már a böjti idő kezdetétől alkalmas helyen megszólaltathatunk, mégis, sehol máshol nincs jobb helyen, mint Nagyhéten, vagy Nagypéntek istentiszteletén.

 

Énekek Nagypéntek napjára:

Fennálló ének: 22,1,4. (alkalmasak még a 9–11. versek is) Én Istenem… / Aki lát, minden csúfol engemet
Főének: 341. Ó Krisztusfő, te zúzott   
     vagy 337. (javasolt rövidítés: 1. és 4–11.) Paradicsomnak te szép élő fája
Igehirdetés előtt: 333,1. Buzdítsd fel, Uram, lelkemet
Ráfelelő: 344. Királyi zászlók lobognak (ha lehet, kivételképpen minden versével!)
Záró ének: 340,1, 5–8. Te drága Jézus… / Meghal a jó, ki hűség volt s alázat
            vagy 339. Jézus, Istennek Báránya
            esetleg a 335. ill. 336. dicséretek

Hasonló anyagaink