Új református énekeskönyvünk 511. sz. éneke ismét azt bizonyítja, hogy a régi, akár még reformáció előtti énekek ma is friss hatásúak lehetnek. Ez az egyverses 14. századi latin ének a Luther utáni nemzedék egyik igen termékeny énekszerzőjétől, Cyriakus Spangenbergtől kapta többi versét. Ecsedi Zsuzsa evangélikus egyházzenész szerint ebben az énekben „nem a húsvétkor történtek teológiai kifejtése szólal meg, hanem a Feltámadottal való találkozás élménye.” Ebből következőleg nem a szövegével, sokkal inkább a dallamával és ritmusával hat – talán ezért is érezzük annyira mainak? Végig táncos, páratlan metrumú ritmus uralja, amely energiáját a jambikus verselés előrelendítő felütéseibõl nyeri. A Mind jöjjetek – buzdítás a nyugati egyház Halleluja-örömkiáltásába torkollik. Az első rész dallamát megismétlő halleluja-refrén kiváló lehetőséget nyújt a responzoriális (szóló vagy kiscsoport, majd a refrénnél tutti) előadásra, ez által az egész ének még dinamikusabb kifejezési formát nyerhet. De többet is nyújt: olyasmit, amit szavakkal már nem lehet kifejezni. Az ének ismertségét jelzi több korabeli és mai feldolgozása, valamint az is, hogy manapság megtalálható mind a német evangélikus, mind a svájci református énekeskönyvben. Magyarul a 2007-ben megjelent evangélikus Gyülekezeti Liturgikus Könyv közli.

Bódiss Tamás