Ez a több mint 400 évvel ezelőtt keletkezett ének olyan bibliai gondolatokat fogalmaz meg, amelyek – az idő múlásával nemhogy veszítettek volna aktualitásukból, sőt – életünk egyre sürgetőbb kérdéseivé válnak. Mert elrendelt dolog, hogy egyszer meg kell állnunk Isten ítélőszéke előtt (ez az idő pedig veszedelmesen közeledik!), és akkor majd az igazságos Bíró ezt fogja kérdezni tőlünk: „Mondd, kész vagy-é a hívó szóra”, és felvetted a „menyegzői díszruhád”? De nem csak bennünket (a népet), hanem a nép felelős vezetőit, az „őröket” is előveszi, és számon kéri rajtuk, vajon valóban határozott hangon szóltak mindig: „Isten alvó népe, ébredj!”

A tíz szűz példázatában (Mt 25) ezt olvashatjuk: „éjfélkor kiáltás hangzott: Íme a vőlegény! És akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót.” Akik pedig „nem voltak készen”, nem mehettek be! Sőt, kiküldte onnan őket a Király, mert oda tisztátalanul, bűnnel szennyezetten belépni tilos: „Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád?” (Mt 22, 12) Napjainkban sokan így vélekednek: „de hiszen mostanság más a szokás; elvégre mindenki így csinálja; egyébként is, olyan ódivatú a menyegzői ruha, a nélkül is össze lehet feküdni bárkivel!” Vajon a próféták és főpapok bűn és ítélet tekintetében valóban egyértelműen szólnak ma is? Az őrök hangja valóban határozottan, messze elhatóan hangzik a jelenben is? Ugyanis „ha a trombita bizonytalan hangot ad, ki fog a harcra készülni?” (1 Kor 14, 8) Vajon nem ezért tévelyeg a nép? – Merthogy nem csak a tévelygő nép fog elítéltetni, hanem az az őrálló is, aki „nem fújja meg a kürtöt, és nem figyelmezteti a népet”. A tévelygő nép vérét pedig ettől „az őrállótól kérem számon.” (Ez 33, 6) Szép, és bizonyára fontos dolog istentiszteleteink liturgiájának cizellálása és templomi orgonáink méltóságteljes zengése, de a Király nem ez iránt fog érdeklődni, hanem, hogy vajon felöltöttük-e menyegzői ruhánkat. Azaz: krisztusi-e mindennapi életünk folyása, s nem csupán a beszédünk egyházias?

Az ének 3. versszakában az Isten trónja előtt állók öröme és Őt magasztaló áldásmondása hangzik, ott, ahol „amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek.” (1 Kor 2, 9)

A korál német nyelvű eredeti kezdősora: Wachet auf, ruft und die Stimme. Szövegét és dallamát Philipp Nicolai szerezte. Magyar fordítása a Hit hangjai baptista énekgyűjtemény 1960-as kiadásához készült.

Draskóczy László