„Krisztus feltámadott, kit halál elragadott” - énekeljük húsvéti időben. Már a reformációt megelőzően is ismert volt ez az ének szerte Európában. Zsigmond-kori töredékünk tanúsítja ezt, mely az ének szövegét négy (magyar, német, lengyel és cseh) nyelven is tartalmazza. E dallamot alakította tovább Luther, ebből formálódott ki egyik leghíresebb éneke: a „Christ lag in Todesbanden” korál.

Luther éneke nem önfeledt húsvéti örvendezés. Igen súlyos gondolatokat hordoz, drámai mondanivalóját széles, méltóságteljesen hömpölygő dallamívek hordozzák, melyek a „Krisztus feltámadott” dicsérethez hasonlóan a Victimae paschali húsvéti szekvenciának motívumaiból építkeznek. Hét versszaka erőteljes képekben, a Szentírás különböző helyeire utalva járja körül, mutatja be Jézus Krisztusnak a halállal folytatott küzdelmét. A halál fullánkjának képe például a második versben 1Kor 15,55-re mutat: „Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?” A húsvéti bárány és a vér jele az ajtófélfán pedig a megváltás ószövetségi előképeként a páskaünnepre: a zsidó nép Egyiptomból való szabadulására utal. (2Móz 12,3–7)

E Luther-korál már a reformáció korában bekerült magyar énekeskönyvekbe. Az évszázadok során többen próbálták a német eredetit magyarra fordítani. Hamar István református lelkipásztor a korábbi fordítások felhasználásával és összevetésével alkotta meg a fent olvasható verziót, mely az új énekeskönyvünkkel foglalkozó testület tetszését is egyértelműen elnyerte. Szeretnénk, ha e különleges tartalmú, erőteljes mondanivalót hordozó korál egyházunkban ismertté válna, ezért emeltük be új énekeskönyvünkbe.

Bódiss Tamás