Az Úr szolgájának szenvedéséről szóló próféciát (Ézs 53,4–7) idézi ez a nagyheti ének. A bibliai mottó ellenére azonban nem a passiótörténet felelevenítése áll a középpontban: énekünk egyetlen, mély és őszinte hódolat Krisztus mennyei Atyja előtt, ki értünk égő szeretetét abban fejezte ki, hogy saját fiát, „ki előtt ég és föld reszket, érettünk sírba fektette.” (2. vers) A költemény a német pietizmus legjelentősebb énekköltője: Paul Gerhardt munkája, kinek nemcsak „Ó, Krisztusfő, te zúzott” (493) kezdetű passióénekét, de további négy, énekeskönyvünkben szereplő szövegét (158, 742, 417, 412, 698) is szívesen énekeljük. Gerhardt impozáns hosszúságú, eredetileg 10 strófás énekszövegét Vietórisz József költő, műfordító, nyíregyházi gimnáziumi tanár fordította le a 20. század elején, ebből készült 35 évvel ezelőtt az evangélikus énekeskönyvben is szereplő négy versszakos változat Túrmezei Erzsébet munkájaként.

Hatalmas dallamívek hordozzák e nagyheti dicséret szövegét. Dallama még a reformáció hajnalán keletkezett és a 68. genfi zsoltár melódiájával együtt (ezt akkoriban „Ó ember, sirasd nagy bűnöd” kezdettel passióénekként énekelték) jelent meg 1525-ben, a Strasbourger Kirchenamt című legelső énekeskönyvben. Dallamunkat kezdetben más szöveggel: a 137. bibliai zsoltár verses parafrázisával énekelték, így a korál „An Wasserflüssen Babylon” néven vált ismertté a zeneirodalomban. (Feljegyezték, hogy Bach egy alkalommal fél órán keresztül improvizált e dallamra.) A koráldallam szerzője Wolfgang Dachstein, korábban szerzetesként élt, a strasbourgi katedrális, később a Szt. Tamás templom orgonistájaként szolgált.

Bódiss Tamás