A Virágvasárnap latin elnevezése Dominica in Palmis (Pálmavasárnap), mely egyúttal a nap evangéliumi eseményére utal. Mindannyian tudjuk, hogy ezzel a nappal kezdődik a Nagyhét. Sajátos keretet – valóban, szó szerint keretet – ad ehhez a jeruzsálemi bevonulás története, de félreérthető ez az esemény, ha nem látjuk mögötte a szenvedés és a kereszthalál bekövetkezendő eseményeit. Jézus önként, saját elhatározásból vonul be a szent városba csakúgy, ahogyan önként jött a földre, hogy a próféciát beteljesítse – hogy magát áldozati bárányként feláldozza. Erről beszél az ünnepnap ősi epistola-igéje, a Filippi levél Krisztushimnusza. (Fil. 2,5–11.)

Virágvasárnapot tehát csak a szenvedéssel és a kereszthalállal együtt érthetjük meg és ezt énekválasztásunkban is figyelembe kell vennünk. Erre segít minket a Nagyhét egyik központi éneke, az a hatodik századi latin himnusz (Vexilla regis prodeunt), melynek Venantius Fortunatus Poitiers-i püspök a szerzője. Énekeskönyvünk 486. dicsérete (Királyi zászlók lobognak) mellett most Sík Sándor újabb fordításában is énekelhetjük az alábbi dallam szerint, mely a most megjelent, Megváltva! címet viselő második dunamelléki énekfüzet 084 számú éneke.

Bármelyik – fent említett – ének is van előttünk, megállapíthatjuk, hogy ez a kereszten szerzett győzelemről szóló diadalének nem könnyű, de igen mély értelmű szöveg. A Király egymaga vonul a harcba (a jeruzsálemi bevonulásnál sincs szervezett kísérete) és egymaga szerez győzelmet Nagypéntek haláltusájában (a győzelem zászlaját mindvégig megtartva), ahol a kereszten függve szerzi vissza a trónt, visszahódítva minket a Sátán hatalmából. Alig van ennek lényeget tömörebben kifejező szöveg, mint az első versszak második fele: „Melyen az élet halni szállt, S megtörte holta a halált.”

Csomasz Tóth Kálmán egy régebbi fordítást vett alapul az énekeskönyvi 486. dicséretnél, a dallamot pedig a gregorián himnusz egyszerűsítésével maga alakította ki, azonban ez az egyszerűsített és ritmizált gregorián tapasztalatunk szerint nem vált be.

Jóval egyszerűbb (kis ambitusa miatt gyerekeknek is könnyen megtanítható), de a szöveghez hasonló értékű az a 17. századi lejegyzésű, de a magyar néphagyomány tanúsága szerint századokon keresztül ismert és énekelt dallam, mellyel Sík Sándor újabb szövege nemcsak a katolikus, de a mai evangélikus és baptista énekeskönyvekben is helyet nyert – indokolt tehát, hogy mi is ezzel tanuljuk meg, énekelvén a Nagyhét istentiszteletein.

Bódiss Tamás