Ha a kezdőszót a rokon értelmű „áldjad”-ra cserélnénk, könnyebben ráismernénk a 103. zsoltárra: „Áldjad, [én] lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, [én] lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” Jól ismerjük a bibliai zsoltárt, hiszen az úrvacsorai liturgia végén is gyakran felhangzik hálaadó imádságként. Valami miatt azonban mégsem került be a református istentiszteleteken gyakran énekelt zsoltárok közé. Pedig ott van énekeskönyvünkben a 103. genfi zsoltár: „Áldjad, lelkem, Uradat, Istenedet”. Talán azért mellőzzük, mert nehéz a dallama? Erre határozott „nem”-mel kell válaszolnunk, mert ennél nehezebb dallamokat is szoktunk énekelni. Vagy a szövege nehézkes? Ez inkább lehet, mert mai nyelvhasználatunk szerint előbb meg kell fejtenünk annak a sornak a jelentését, hogy „Feledékenységben el ne hallgassad / Ő jótéteményinek sok voltát”. De ahogy más zsoltároknál is használunk archaikus fordulatokat, ezt is el tudnánk sajátítani. (Nem oldotta meg a problémát a genfi dallamra készített új zsoltárszöveg sem: „Áldjad, én lelkem, hű Uradat áldjad…”.) Csak részben pótolja a 103. zsoltárt Joachim Neander éneke: „Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát” – ahol a zsoltárnak jóformán csak az első gondolata cseng vissza. Vannak a közelmúltból is próbálkozások az egész zsoltár újrafogalmazására, pl. „Én lelkem, zengjed most az Úr dicséretét” (Czakó Jenő), vagy „Áldd lelkem, Istened” (Pálhegyi Ferenc).
A reformáció századában keletkezett zsoltárparafrázisok közül való az új énekeskönyvünk 177. számú „Dicsérd, én lelkem, minden erődben” kezdetű 18 versszakos éneke. Első nyomtatott változatában, az 1560-as Huszár Gál énekeskönyvben – „A Psalmusokból való isteni dicséretek” között – még 27 versszakkal találjuk: „Az ki az Istent meg esmerheti” kezdettel. Az új énekeskönyv számára elkészített változatban néhány kivétellel azok a strófák maradtak benne, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a bibliai zsoltárhoz, így a felvezető két strófa elhagyása után a harmadik versszakkal indul – innen az eltérő sorkezdet. Az ének végén található néhány különleges versszak, amely lelkészszentelés, beiktatás vagy más gyülekezeti évfordulók alkalmain való hálaadásra is igen alkalmas. Huszár Gál énekeskönyve dallamot is ad a zsoltárhoz, ez a dallam két másik zsoltárénekhez is jól alkalmazható: a „Jer, örvendezzünk az Úr Istennek” (95.zs.) és a „Jer, emlékezzünk, keresztyén népek” (121.zs.) kezdetűekhez.

Vizi István