Református istentiszteleti énekrendjavaslat az év vasárnapjaira és ünnepeire

A református istentiszteletek számára készült énekrend olyan javaslat, mely az egyházi év adott szakaszához, illetve egy bibliai szakaszhoz kötődő legfontosabb énekeket nevezi meg. Az átgondolt énekválasztás nevelő és fegyelmező erő: neveli a gyülekezetet, hogy figyeljen oda az ige és az ének üzenetére is. Megkönnyíti kántor dolgát is, mert előre eltervezheti, mely éneket tanítja meg a gyülekezetnek, mely énekhez keressen megfelelő előjátékot, kíséretet vagy éppen többszólamú feldolgozást. Az énekrend évről évre részben vagy egészben ismétlődhet. Ha ismétlődik, az itt javasolt énekek ismertsége megnövekszik, s mindinkább a gyülekezeti éneklés törzsanyagává válik.

Bár egyházunk jelenlegi prédikációs gyakorlata elsősorban a Bibliaolvasó kalauz kontinuus olvasási rendjéhez igazodik, mely csak lazán kötődik az egyházi év szerkezetéhez, témául mégis az egyházi év már óegyházi korban kialakult tematikus rendjét követjük, ahhoz választva meg énekajánlatunkat.

Miben tűnik többnek ez a rend? Egyrészt azért, mert nem egy igéhez (mint lekcióhoz, vagy abból kivett textushoz) kötődik, hanem több igeszakasz (leggyakrabban zsoltár, epistola-levélrészlet és evangélium) együttesen tárja fel az isteni üzenetet. (Az igemagyarázat leghitelesebb módja éppen ez, amikor az egyik igerész magyarázza a másikat.) Másik előnye az egyházi év figyelembe vételének, hogy hetenkénti fokozatokban egymásra következvén épül fel az főünnepig az evangéliumi üzenet. Harmadik előnye a kiszámíthatóság. Ha előre kiszámíthatók a vasárnapok témái, textusai, nemcsak a gyülekezeti éneket, de énekkar esetén a kórus szolgálati rendjét is jobban át lehet gondolni, előkészíteni.

Az istentiszteleti rendünkben ajánlott öt éneknek külön-külön szerepe van, így tematikailag sem egyformán kapcsolódnak az igéhez-ünnephez. A fennálló ének tömören, lényegre törő módon ragadja meg a témát. Legalkalmasabb erre egy zsoltár, vagy más ünnepi ének. Ha egy verset veszünk is, annak is legyen önmagában mondanivalója – vagy kötődjék az Apostoli köszöntésben mondott igéhez. Tanácsos lenne több alkalommal (főleg rövid versszak esetén) egy második verset is hozzávenni! A fő (vagy derekas) ének jobban kibonthatja a mondanivalót, mivel több verset (legalább 4-et, de akár 8-at is) eléneklünk belőle. Ha csak lehet, énekeljük az éneket összes versével! Az ének hangulati jellege harmonizáljon az egyházi év időszakával! Karácsonyi, húsvéti időben alapvetően hálaadó jellegű, advent, böjt idején visszafogottabb, befelé forduló, imádságjellegű énekeket válasszunk! Igehirdetés előtt az ige üzenetéért könyörgő (234, vagy 368. és következő) énekek egy-egy verse, vagy számos más dicséret 1-1 hasonló énekverse a legalkalmasabb. A ráfelelő ének a helye a legszubjektívebb hangulatú, imádságszövegű énekeknek. Válasszunk itt is több verset, de akár teljes ének is elhangozhatna. A záróének választásánál az üzenet „kicsendítésére” figyeljünk oda, amely a hálaadás mellett az igéhez vagy az esztendő adott szakához igazodva akár a csendes bizodalom hangja is lehet. Énekválasztásunkban ezen túl célul tűzhetjük, hogy pl. a böjti időben mely ide illő zsoltárokat, vagy bűnbánati dicséreteket akarjuk használatba venni.